Az dönt, hogy én magam miként élem az életem. A Pécsi Diagnosztikai Központban minden tárgyi és személyi feltétel adott a teljes körű vizsgálathoz.

Miközben nyilvánvalóan egyre nagyobb az egészségtudatosság az emberekben, még mindig sokan ódzkodnak mind a célirányos, mind a teljes körű kivizsgálásoktól. Ennek okairól is beszélgettünk dr. Kövér Ferenccel, a Pécsi Diagnosztikai Központ orvos ­igazgatójával.

– Küldetési nyilatkozatukban ez szerepel: „A Pécsi Diagnosztikai Központ immár két évtizede a magas szakmai színvonalú egészségügyi szolgáltatás elkötelezettje.” Erre a két évtizedre alapozva kérdezem: van előrelépés az egészségtudatosság terén?

– Szerencsére van, de azért arról sajnos szó sincsen, hogy megnyugtató lenne a helyzet. Az elmúlt években, fogalmazzunk így, új ajtók nyíltak azzal, hogy már nem csak a túlterhelt állami egészségügyi rendszerre támaszkodhatnak a betegek – különféle beavatkozásokat már magánpraxisokban is el lehet végezni, s vannak olyan szolgáltatások, amelyek a legkülönfélébb igényeket is ki tudják elégíteni. A baj­megállapítás részeként nagyon fontos a képalkotó (CT­MR) diagnosztika; továbbá ha a vizsgálat hamar megtörténhet, az szó szerint életmentő is lehet. Szögezzük le gyorsan: ha valaki eljut oda, hogy kivizsgáltatja magát, akkor nem mindegy, hogy ezt hol, milyen eszközökkel, milyen szaktudás mellett kapja meg.

– Mire gondol?

– MR és MR készülék között is óriási különbség van. Láttam például ugyanarról a nyaki gerincről 0.3 és 3.0 Tesla térerejű berendezéssel készített vizsgálatot – a különbség olyan, mint amikor egy szemüvegre szoruló leteszi, vagy felveszi a szemüvegét. Előbbi esetben is lát valamit, de elvesznek a finom részletek, holott ebben a munkában az a legfontosabb.

– A Pécsi Diagnosztikai Központ hogyan áll ezen a területen?

– Mi a kiemelkedően jó eszközparkunk (1.5 és 3.0 T térerejű MR és 128 szeletes CT) segítségével éles­látók vagyunk, s szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a személyi állományunk is elismerésre méltó: jól felkészült és tapasztalt – javarészt az egyetemen is dolgozó – munkatársakkal várjuk a hozzánk bejövőket.

– Sokan azt vallják, hogy egy­egy életet fenyegető betegség kialakulásában a legnagyobb szerep a hajlamé, azaz vajmi keveset tehetnek a megelőzéséért.

– Ez nincs így. Tudományos vélekedés szerint nagyjából 30 százalék az öröklött rész, 15 a körülmények, 10 az egészségügy helyzete, 5 a környezet – és a legnagyobb, 40 százaléknyi az adott beteg életmódja, viselkedése, életvitele. Magyarul leginkább az dönt, hogy én magam miként élem az életem, például hogyan viszonyulok a káros szenvedélyekhez, mozgok­-e eleget, tudok­-e változtatni a rossz szokásaimon, s így tovább. Vannak lehetőségek a megelőzésre: legjobb, ha nem csinálunk semmi ártalmasat, aztán számoljunk a fenyegetettséggel (akár az életvitelünkből, akár a családi „örökségből” fakadóval), s a legfontosabb, hogy minél előbb vegyük észre a bajt. Nem mindegy, hogy egy betegséget (például a tüdőrákot) milyen stádiumban sikerül kimutatni. A Pécsi Diagnosztikai Központ éppen ebben, az idejében felismerésben segít a legtöbbet. A felelősség a miénk: ha már megelőzni nem tudtuk a bajt, akkor mutassuk ki minél korábban, és kezdjük el a gyógyítást. Mi ehhez, a „mihamarabbi észrevevéshez” járulunk hozzá. Az idő ugyanis itt tényleg életet menthet.

Forrás: bama.hu - Az dönt, hogy én magam miként élem az életem