Szomorúsággal búcsúzunk volt munkatársunktól, aki 1994 és 2002 közt óriási teherbírással és igazán önfeláldozóan előbb csak délutáni beosztású részmunkaidőben-, majd hét éven át egyedüli teljes munkaidős orvosként végezte kiemelkedő szakmaisággal munkáját intézetünkben.

A Környey klinikán szerzett ideg- és elmegyógyász szakképzettséget, az ágy melletti betegellátási munkában vált tapasztalttá, és volt megbecsült tagja közösségének. Az ottani röntgenbe beosztva ismerte és szerette meg a képi diagnosztikát, aminek szintén legmagasabb szintű ismeretszerzésére vágyva ment át a Kuhn Professzor által vezetett Röntgenklinikára és képződött ki radiológussá.

Munkáját képalkotóként is minden beteggel személyes kapcsolatot kialakítva végezte, a CT vagy MR vizsgálat előtt kikérdezte a pácienseket, majd a végén tájékoztatta őket az eredményről. Együttérzése súlyos betegségek kiderülésekor egész hangulatára kihatott. Érdekelte a betegek további sorsa, tájékoztatást várt a kórlefolyásról is. Mindig készségesen és szívesen konzultált, a klinikusokkal együtt gondolkodva próbált a betegek javára tenni.

Puritán, önmagához is szigorú egyénisége a gyerekek és betegek felé őszinte lágysággal és szeretettel nyilvánult meg.

Az egész radiológiát művelve is fő szakterülete a neuroradiológia maradt, e tárgyban könyvet is írt, - megvalósítva a teljes élet ősi kívánalmait: szült fiút, ültetett fát, írt könyvet -.

Megőrizzük őt jó emlékezetünkben!

Pécsi Diagnosztikai Központ