A kinevezésem óta eltelt hónapok lehetõvé tették, hogy a Radiológiai Klinika mûködésének részleteivel megismerkedhessek, így a Pécsi Diagnosztikai Központ igazgatójaként eltöltött három év tapasztalataira alapozva az egyetem két nagyképalkotó rendszerét átláthassam.

A képalkotó diagnosztika különleges helyzetben van, hiszen a technológiai fejlõdés talán ezen a területen hozta a legtöbb újdonságot és lehetõséget. Az elmúlt évtizedekre visszatekintve új modalitások és ezek révén újabb és újabb módszerek jelentek meg a képalkotó diagnosztikában, és ugyancsak hangsúlyos a képi vezérelt terápiás beavatkozások fejlõdése. A sok új módszer eddigi ismereteinket jelentõsen bõvítette, ennek eredményeként megjelent a radiológiában is a specializáció/szubspecializáció. A radiológiai specializáció a nemzetközi gyakorlatban szervekre/szervrendszerekre vonatkozik (pl. neuro, mellkas, gastrointestinalis rendszer), de vannak egyéb szempontok is (pl. onkológiai képalkotás, sürgõsségi radiológia, gyerekradiológia). Aspecializáció elõnyei sokrétûek, a diagnosztika lényegesen pontosabb lett és a kimutatható eltérések száma is jelentõsen megnövekedett. Arról pedig, úgy vélem, senkit nem kell meggyõzni, hogy a képalkotó diagnosztika a mai medicina meghatározó és nem nélkülözhetõ elemévé vált.

A specializáció hátránya a specialitások számával korrelál, hiszen minél több területet mûvel egy-egy szakember, annál több szakemberre van szükség egy teljes diagnosztikai rendszer mûkö- déséhez. Ez az a jellegzetesség, mely egy egyetemi radiológiai/képalkotó diagnosztikai intézetet elhelyez a szakma térképén, hiszen nem nélkülözhetõ egyetlen terület mûvelése sem a radiológi- án belül. A Radiológiai Klinikán korábban is számos szervspecifikus munkacsoport mûködött, melyek száma némileg növekedni fog a közeli jövõben. Egy ilyen jellegû fejlesztésnek azonban két feltétele van: 1. megfelelõ szakember létszám; 2. teljes képalkotó modalitás spektrum.

Megfelelõ szakember létszám

Bár az utóbbi évek orvos elvándorlása a Radiológiai Klinikán is érzékeny veszteségeket okozott, szerencsénkre a terület egyre több fiatalt vonz: tavaly és az idén hét új kolléga kerülhetett a klinikára. Különösen elõnyt jelent az a tény, hogy többen már PhDtanulmányaik után választották radiológiát és a PhD-munkájuk során releváns módon alkalmaztak képalkotó diagnosztikai módszereket. Ugyancsak jó hír, hogy már több olyan külföldön dolgozó kolléga is jelezte hazatérési szándékát, akik korábban a klinikán dolgoztak, tehát a következõ években már rájuk is számíthatunk. Összegezve tehát kijelenthetõ: a Radiológiai Klinika létszáma lehetõvé teszi a szervspecifikus radiológia mûvelését és reményeink szerint a klinikai társ-szakmákkal való rendszeres és élõ kapcsolat révén ennek hatását a betegellátásban is rövidesen érzékelni fogjuk. Elképzeléseink szerint a jövõben az alábbi munkacsoportok fognak mûködni:

• neuroradiológia
• fej-nyak
• mellkasi
• kardiológiai
• emlő
• gastrointestinalis
• urogenitalis
• nõi kismedencei
• musculoskeletalis
• gyermekradiológiai
• onkológiai képalkotás
• nterventionalis - vascularis

E területeken több munkacsoport korábban is eredményesen mûködött, de vannak olyanok, melyeket fel kell építenünk és a kollégáknak hazai és nemzetközi képzések révén kell elsajátítani a releváns szakismeretet. Talán nem szerénytelenség azt állítani, hogy sem a többi klinika, sem pedig egyéb intézmény nem rendelkezik ilyen jelentõs létszámú radiológussal és/vagy utánpótlással (jelenleg 42 fõ!), ami további lehetõségeket rejt magában. 

Teljes képalkotó modalitás spektrum

A Radiológiai Klinika eszközparkja változatos színvonalúnak mondható. Jelentõs fejlesztés történt 2007–ben a Térségi Szûrõ és Diagnosztikai Központ kialakításakor. Ez a mûszerpark ma is teljes funkcionalitással mûködik és versenyképes hazai és nemzetkö- zi szinten. Aklinika és ma már a Janus Pannonius Klinikai Központ sem nélkülözheti az MR-diagnosztika jelenlétét, tehát egy MRberendezés beszerzése és elindítása több mint idõszerû. Remélhetõleg a TIOP 2.2.6/B projekt keretében beszerzésre kerül egy 1,5T MR-készülék, mely alkalmas lesz a klinikai telephely diagnosztikai igényeinek kiszolgálására. Ugyancsak óvatos reményekkel né- zünk elébe a KEOP 5.6.0. projektnek, melynek keretében a Janus Pannonius Klinikai Központba kerülhet egy új CT-készülék és több RTG-készüléket is lecserélhetnénk.

A fenti fejlesztések tehát új dimenziót nyitnak a klinika munká- jában és persze a kollégák számára is, ugyanakkor a fejlesztések területén nem dõlhetünk hátra. Fontos lenne fejleszteni az UH diagnosztikát, amit pályázati lehetõség híján saját erõbõl kell megvaló- sítani, és néhány év múlva a most még jól mûködõ mûszereket is cserélni kell. Kollégáimmal együtt tisztában vagyunk azzal, hogy a klinika gazdálkodása a jövõnket is meghatározza, tehát ezt a terü- letet kiemelt fontosságúnak tekintjük.

A klinika gazdálkodási eredményeit javítani kell, hiszen az elmúlt években számos tényezõ hátráltatta annak eredményességét. A Klinikai Központ gazdasági vezetése eddig is jelentõs segítséget nyújtott a folyamatok feltárásában és úgy vélem, hogy jelenleg tisztán látjuk lehetõségeinket és korlátainkat. A több telephelyes mû- ködés gazdálkodási szempontból nem volt elõnyös, tehát a Janus Pannonius Klinikai Központ indulásával a Radiológiai Klinika is hatékonyabbá válik. Fontos lenne a klinika járóbeteg keretének fejlesztése, hiszen számos olyan profil indul, amit csak finanszírozva tudunk fenntartani. Példának említhetem a vascularis ellátás fejlesztését, melyben a Belgyógyászati és Érsebészeti Klinikával kö- zösen munkálkodunk.

Lényeges megoldani az MR-diagnosztika finanszírozását, melyben már szintén történtek korábban is lépések. Ahogy igazgatói pályázatomban is leírtam, igen fontos lehetõséget látok az országosan mûködõ teleradiológiai rendszerrel való együttmûködésben, hiszen ez egyrészt bevételi forrás, másrészt a szaktudás “exportja”, ami kétségtelenül javára válhat az ellátó rendszernek. Vannak olyan országos igények (pl. sürgõsségi gyermek ellátás), amelyek speciális képalkotó diagnosztikai tudást igényelnek, ám loká- lisan nincsenek jelen. Ezek kielégítésével a klinika akár országos, központi szerepet kaphat e területeken. Terveink szerint a teleradiológiai együttmûködést még az õsz folyamán elkezdenénk, ebben egyhangú támogatást élvezünk az egyetemi, kari vezetéstõl és kancelláriától is. A kedvezõbb gazdálkodási eredményeket elsõsorban attól várjuk, hogy a klinika bevételeit növelni tudjuk, amire a radiológus és szakdolgozói létszám és szaktudás, valamint a reményteljes utánpótlás a garancia.

Ahogy a bevezetõ gondolataimban is leírtam, a képalkotó diagnosztika jelentõs fejlõdésének lehetünk tanúi, és ez a diszciplína a napi gyakorlatban is újrapozícionálta magát. Paradox módon a graduális oktatásban ez a folyamat csak az utóbbi években – megkésve – indult meg, természetesen a radiológia tantárgy tartalmá- ban a fejlõdés és fejlesztések eredményei az elmúlt években is ismertetésre kerültek. A hallgatókkal és tanártársakkal beszélgetve az a konklúzió körvonalazódik, hogy a jelen radiológiájának oktatása kinõtte azokat az órakereteket, melyek 50 éve változatlanok.

Társegyetemeinken már láthatók azok a törekvések, mely a fenti problémát kezelik, és abban bízom, hogy ezen a téren hamarosan tudunk eredményeket felmutatni. E tekintetben is fontos a partnerség és együttmûködés a Nukleáris Medicina Intézettel, mellyel a klinika hagyományosan jó kapcsolatot ápol (úgyis, mint a Képalkotó Diagnosztikai Szakmai Központ társintézete). Ameddig a “reguláris” tanrendben nem tudunk magasabb óraszámot kapni, addig szabadon választható kurzusokban szeretnénk többlet-információt kínálni a hallgatók részére. Az oktatás fejlesztésében is fontos szerepet játszanak a pályázatok, amelyek segítségével egy online radiológiai képi adatbázist hozunk létre. Ennek eredményeképpen a hallgatók saját maguk is minden modalitásban hozzáférnek teljes radiológiai vizsgálatokhoz, a képek radiológiai célú megtekintõ szoftver segítségével megjeleníthetõk és feldolgozhatók, valamint a hozzájuk tartozó klinikai adatokat és a radiológiai leletet is olvashatják. Ezt a rendszert a következõ tanévben már alkalmazni tudjuk. A késõbbiekben a szervspecifikus radiológiai szemlélet az elõadásokban és gyakorlatokban is megjelenik. A fentiekben mûszerfejlesztés természetesen az oktatási tevékenységünket is jelentõs mértékben támogatná.

A Pécsi Diagnosztikai Központot eddig is az egyetem stratégiai partnerének tekintettem, és ha lehet, a klinika és a központ együttmûködését még inkább szorosabbra kell fonni. Az elmúlt évtizedekben a Diagnosztikai Központ biztosította az MR-diagnosztikát az egyetemnek/városnak/régiónak, ezen felül 2007 óta a 3T MR készülék alkalmazásával a központ kutatási potenciálja és tevékenysége látványosan megerõsödött. Nem kell elfogultnak lennem ahhoz a kijelentéshez - hiszen a megjelent nagyszámú publikáció igazolja a tényeket -, hogy számos aspektusból a Pécsi Diagnosztikai Központ az ország vezetõ képalkotó diagnosztikai és kutató központja. Fontos tehát a klinikai és tudományos kapcsolat és ugyanolyan fontos, hogy a jövõben úgy tudjunk egymás mellett dolgozni és együttmûködni, hogy egyetemi feladatainkat teljesítsük. Más szóval nem konkurens, hanem komplementer rendszernek kell lennünk, szükség esetén pedig ki kell segítenünk egymást – ez eddig is így volt. Célom, hogy a Diagnosztikai Központra épü- lõ klinikai kutatásokban (MTA kutatások, NAP) továbbra is részt vegyünk és remélem, hogy több fiatal kolléga is csatlakozni tud ezekhez a programokhoz. Egyetemünkön szerencsére egyre bõvülnek a kísérletes képalkotó diagnosztikai eszközök (pl. mikroCT, kisállat MR), amelyek a klinikai kutatások mellett további lehetõ- séget kínálnak a kollégáknak tudományos aktivitásra. Keressük az együttmûködési lehetõségeket és igyekszem motiválni a minõsített kollégákat ezen a téren is. Az elmúlt 4 hónapban három kolléga jelentkezett be egyéni PhD-felkészülõnek. 

Négy hónappal kinevezésem után sokan kérdezik: „Na, milyen az igazgatói munka?” Azt szoktam válaszolni, hogy fontos és jó érezni a kollégák támogatását és elkötelezettségét. Örülök annak is, hogy Battyáni tanár úrral zökkenõmentesen tudtuk folytatni eddig is korrekt munkakapcsolatunkat. Ugyancsak jelentõs támogatást kapunk a rektori vezetéstõl, a Klinikai Központ vezetésétõl, a kari vezetéstõl és nem utolsó sorban a Kancellária vezetésétõl és munkatársaitól. Elégedett akkor leszek, ha õk is azok lesznek.

Bogner Péter, klinika igazgató

Forrás: PTE Orvoskari Hírmondó 2015. október